Ma rájöttem, ha folyton tökéletes pillanatra várok, sosem jutok egyről a kettőre. Minél hamarabb hozzálátok a feladathoz, annál többre vihetem. Annyi minden van, aminek az elvégzését halogatom...
De, miért hagynám, hogy tétlenül teljen el egy értékes nap? Most rögtön munkához látok! Mindig van mit tenni. Elhatározom, hogy nem várok tovább, megteszem az első lépést. Az első lépést követi majd a többi. A lényeg, hogy munkám révén határozottan, kitartóan haladok célom felé.
A körülmények sosem lesznek tökéletesek, de ez most nem igazán számít. Mindegy milyenek a körülmények, elérhetek bármit, amit szeretnék. A tetteim és az elkötelezettségem sokkal nagyobb hatást gyakorolnak az életemre, mint az egyszerű körülmények.
Választhatok! Megvárom, amíg megváltozik a világ, vagy én magam változtatok rajta. Egyébként, bármit teszek, a világ mindenképpen változik. Minél nagyobb hatást gyakorolok azonban erre a változásra, annál elégedettebb leszek az eredménnyel.
Számos kifogás közül választhatok, de mit érek el velük? El is felejtem a kifogásokat! :)))
Most rögtön munkához látok Bölcsen felhasználom ezt a percet, és az utána következőket, és tudom, hogy oda fogok jutni, ahová elindultam! :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése